Magunkról

 

Mindketten budapesti születésűek vagyunk és szüleink is budapesti, illetve Pest megyei születésűek. Erdélyi, székelyföldi felmenőinkről (bár meglehet, hogy voltak), nem tudunk. Nagyszüleink Nógrádból, Zalából és Somogyból származtak el.

 

Mi viszont úgy döntöttünk, hogy Székelyföldön telepedünk le. Ennek számos oka, előzménye van. Első élményeimet Erdélyről és Székelyföldről a 80-as évek derekán szereztem, középiskolai tanárom, barátom és akkoriban rendszeres túratársam révén, aki azóta, a pedagógusi pályát elhagyva, a Rubicon történelmi folyóirat főszerkesztője lett.

 

Így tizenévesen lettem a természet és a Kárpát-medence szerelmese. Ezt a szerelmet az elmúlt jó húsz évben is őriztem, lángját táplálnom nem kellett, lobogott magától… Amikor erdélyi magyarokkal hozott össze a sors, mindig élénken érdeklődtem, honnét valók, miféle ott manapság az élet, mi szél fújta őket errefelé. Így ismertem meg, mára barátomként tisztelt, szintén pedagógus embert, a székelyvarsági, Borbély Venczelt.

 

Ő kalauzolt el 2006 telén a Görgényi-havasok déli lejtőire, Székelyvarság rabul ejtő vidékére. Talán érdekes jelző ez a „rabul ejtő” mégis rövid megfontolás után ezt találom megfelelőnek. Sok „csodálatos” és „varázslatos” helyen volt szerencsém járni, nagyrészt a Kárpát-medencében, Székelyföld e településére azonban a rabul ejtőt érzem találónak.

 

Számunkra a varsági emberek nyíltszívűsége, befogadása, szíves látása, a táj szépsége, a hegyek, patakok, a Csorgókő vízesés, a havasi legelők látványa, a friss forrásvíz, az esztenán készített sajtok, orda, túró friss íze, a kristálytiszta levegő, a tanyáról szemet gyönyörködtető Madarasi-Hargita élménye már több mint elégséges volt ahhoz, hogy érezzük, itt kell egy következő gyökeret hajtatnunk. Azonban a hosszú, és nem teljes felsoroláshoz, tartozik még, egy külön említést érdemlő, furcsa jelenség: Székelyvarságon az ember úgy érzi, elveszítette addigi gondjait. Valahogyan egyszerűbbnek látszanak a dolgok.

 

A dél-tiroli Reinhold Messner írta „Egy hegymászó hitvallása” című könyvében: ha tisztán, egyszerűen akart gondolkodni, világosabban látni az előtte álló utat, akkor ezt a városon kívül, a természetben és a hegyekben tudta megtenni. Ez könnyen érthető persze, a városok nyüzsgő, színes, zajoktól sem mentes forgatagában nem könnyű harmóniára lelni.

 

Azonban én városon kívül is leltem különbségeket. Így lett „kedvenc helyem” az Őrség, a Kőszegi-hegység, a Zemplén és nem utolsósorban a Zalai-dombság. Új lakóhelyünk pedig Székelyvarság.

 

Remélem, hogy ezt az élményt, Varság érdekességét, ízét, hangulatát, minél több, természetet kedvelő, utazni, pihenni, kikapcsolódni vágyó Barátunkkal és érdeklődővel meg tudjuk osztani. Egyébiránt feladatunknak érezzük, hogy a már „Erdélyszerelmesek” sorát bővítsük, és Erdélyben illetve Székelyföldön ez idáig nem járt Honfitársainknak, új ismereteket, élményeket és Érzéseket adhassunk.

 

Várok szeretettel mindenkit!

 

Baksa József